Napjaink fontos, érdekes, megdöbbentő eseményei

Újrakezdődhet a hentelés hiszen már csak pár nap és hivatalosan is miénk lehet a várva várt folytatás. Azért mondom, hogy várva várt, mert az előző rész kiegészítője és az új rész között cirka 11 év volt :)

https://www.youtube.com/watch?feature=player_detailpage&v=2_jHn6dr4RQ

A Diablo 3 tökéletes akció RPG - ként jellemezhető és méltó folytatása a Diablo sorozatnak. Készíts magadnak egy hőst, az öt rendelkezésre álló faj bármelyik képviselőjéből - például barbár, sámán - amelyek mindegyike egyedi tulajdonságokkal, képességekkel és varázslatokkal rendelkezik. A kalandokkal teli történetben szerezz tapasztalatokat, képességeket és hihetetlen hatalmú tárgyakat és ismerd meg, fedezd fel a az epikus történet részleteit, csatlakozz a harcokhoz, küzdj meg a szörnyetegek hordáival és a bossokkal. 

A játék története Sanctuaryban játszódik, egy sötét fantasy világban. Sanctuaryt a lakosai nagy részének tudta nélkül úgy húsz évvel ezelőtt bátor hősök mentették meg az alvilág démoni erőitől. A hősök nagy része, akik annak idején szembenéztek a pokol seregeivel - és volt szerencséjük túlélni a kalandot - megőrült. A többiek nagy része az emlékeit eltemette. Most a Diablo 3 - ban vissza kell térned Sanctuaryba, és szembe kell nézned a gonosszal és annak ezer arcával.

A Diablo 3 a Diablo 2 folytatása, egyszerű felülettel, gyors akciókkal, amit a sorozat rajongói annyira várnak. Természetes új funkciók is érkeznek az új címmel, amik fokozzák a Diablo akció RPG élményt.

Tim Burton nyolcadszor forgatott Johnny Depp-pel közös filmet, ezúttal egy 60-as évekbeli tévésorozatból, a Dark Shadowsból. A történet középpontjában egy XVIII. századi arisztokrata, Barnabas Collins áll, aki nemet mondott egy erőszakosan rányomuló boszorkánynak (Eva Green), ezért az vámpírrá változtatta és élve eltemettette a horrorfilmek kötelező fáklyás csőcselékével. Derék vérszívónk csak 200 évvel később, a Volkswagen-furgonos 70-es években tud kiszabadulni a koporsójából, így nagy meglepetés éri, amikor kiderül, hogy a régi családi kúriárája már tele van a szerencsétlen Collins-rokonokkal akiket nyomorba döntött az örök életű, szerelmes boszorkány. Mivel az amerikai premier május 11-én lesz, bevételi adatok még nincsenek a filmről, a kritikusok viszont fanyalogtak miatta. A legjobban a Hollywood Reporter fogalmazta meg, mi a baj a filmmel: "az Éjsötét árnyék pont olyan, mintha egy vámpír csak félig mélyesztené bele a fogát az áldozatába, aztán végig azon agyalna, hogy öljön-e vagy ne". (IMDb: -, Rottentomatoes: 49 százalék, Index-ítélet: 6/10)

A norvégiai Bergen Egyetem pszichológusai több mint négyszáz diákot kérdeztek ki, hogy kiderítsék, jelentkeznek-e náluk a közösségi hálótól való függőség jelei. A vizsgálódás során néhány megkérdezettnél egyértelműen megállapítottak olyan jellegű Facebook-függőséget, ami a drog- vagy alkoholfüggőséghez hasonlatos.

A kutatók szerint a fiatalabbak könnyebben válnak a Facebook rabjává, mint az idősebbek, és a nőknél nagyobb a függőség kockázata, mint a férfiaknál. A szorongó, társadalmilag bizonytalan helyzetű emberek jobban ragaszkodnak a közösségi hálóhoz, amit a kutatók annak tudtak be, hogy valószínűleg könnyebb nekik a Facebookot használni, mint szemtől-szemben kommunikálni valakivel.

Kiderült, hogy az extrovertált személyiségűek ugyancsak könnyebben válnak Facebook-függővé, míg a jól szervezett, ambiciózus emberek kevésbé vannak kitéve ennek a kockázatnak, ők ugyanis elsősorban a munkához és kapcsolatépítéshez használják a szájtot.

A Facebook-függőség szimptómái alapján egy skálát is felállítottak a bergeni kutatók. Hat kritériumot osztályoztak egytől ötig terjedő mércével, ahol a legalacsonyabb fokozatot a „nagyon ritkán", a legmagasabbat pedig a "nagyon gyakran" leírással határozták meg. A megkülönböztető jegyek között szerepelt a késztetés a Facebook túlzott használatára, a sikertelen önkorlátozás a közösségi oldal használatában, és a nyugtalanság, ha valaki nem fér hozzá a  Facebook-oldalához.

A négy kritériumban begyűjtött „gyakran" vagy „nagyon gyakran" jellemzés már jelezheti a Facebook-függőséget - jelentették ki a Psychological Reports folyóiratban publikált tanulmány szerzői.

Míg a legtöbb ételt egyszerűen szeretik, vagy nem szeretik, a hamburger szimbólum. Hogy kinek mit szimbolizál, az eltérő. Van aki kiáll mellette, mert unja, hogy mások az egészségvédelem zászlaja alatt kereszteshadjáratot folytatnak ellene. Van aki nem hajlandó megenni, mert a globalizáció, és az egészségtelen táplálkozás megtestesítőjét látja benne. Van, aki ugyanezt látja benne, sutyiban mégis eszi, mert finom.

Amikor Magyarországon megjelent a McDonalds, akkor nem gondolták az emberek, hogy ez lesz a hamburgerből. Két nagyon kicsi, vékony szelet zsömle között ott lapul a húspogácsa 3 szem uborkával és slussz. Érdekes adat, hogy a nyitás napján 15 féle termék közül lehetett válaszolni, és a Big Mac 43 forintos árával a legdrágább volt közülük.

Ha az ember felnőtt, és szereti a hamburgert, könnyű helyzetben van, csak bemegy ízlése szerint egy nosztalgikus, vagy egy hagyományos burgerezőbe, vesz egyet és megeszi. Ha az ember gyerek, általában akkor is jól jár, mert valahogyan a legtöbb esetben sikerül hozzájutnia a hambihoz.

A bajok ott kezdődnek, amikor az ember felnőtt és gyereke van, aki a gyerekek tekintélyes hányadához hasonlóan odáig van a hamburgerért. Annyira, hogy legszívesebben minden nap azt enne.

Ilyenkor aztán a szülők törhetik a fejüket, hogy hogyan készítsenek el otthon hamburgerhez hasonlatos dolgokat, amikkel egyébként a lehető legritkább esetben lehet csak a gyerkőcök elégedettségét kicsikarni. Eleinte még felmerül a kérdés, hogy vajon lehetséges-e egészséges hamburgert csinálni, de ez általában elfelejtődik, és az lesz a lényeg, hogy ne kelljen mindig megvenni az éttermit sok pénzért.

Tragikus baleset történt a megyar hegymászó expedíción. Biztosan nem tudhatjuk, mikor halt meg Horváth Tibor, de annyi biztos, hogy hétfőre már nem élt.

Erőss Zsolt is az expedíción volt és ő is mérhetetlenül sajnálja társa eltűnését. Tibor meg akart pihenni egy szakaszon, csak nem számolt az érkező ítéletidővel.

Hétfőn vált biztossá, hogy hiába várják Tibort. Először az iráni mászó érkezett meg a hármasba a csúcsról, és azt üzente, hogy senkivel nem találkozott. Délután Zsolt erősítette meg a tragikus hírt. Társuknak sem 6300 méteren, sem 5500-on nincs nyoma.

Megrázó volt a helyzet, de nem meglepő. Tibi fáradtan, egyedül, mellig érő hóban, fokozottan lavinaveszélyes körülmények közt, minimális látótávolság mellett indult neki a veszélyes szakasznak. Ezen körülmények közül egy tényező is elég lett volna a tragédiához. Persze tudjuk, hogy a magashegyi mászásban a szerencsének nem kis szerepe van. Leérhetett volna, ha a véletlenek mind egyszerre rámosolyognak. A ráció ezúttal erősebb volt.
 

Egyre nagyobb teret próbál hódítani Magyarországon a Halloween minden partijával, hátterével. Amúgy az eredeti Halloween vallási eredetű és igazából az All Hallows Eve (Mindenszentek) egyszerűsítése. Nem baj, ha tudjuk, miről is szólnak az ilyenkor szokásos lökött jelmezek, a világító tökfejek, a tűzijáték, a ricsaj, no meg a para. A kelták úgy tartották, hogy ezen a napon a tér és idő szabályai érvényüket vesztik. Az egyik magyarázat szerint azok a lelkek, akik az elmúlt év során veszítették el testüket (értsd: feldobták a pacskert), ezen a napon visszatérnek, hogy új testet találjanak maguknak, s ebben új életet kezdjenek. Az élők viszont nem szeretnék, hogy szellemek költözzenek beléjük, ezért ezen az éjszakán mindent megtesznek a szellemek távoltartása érdekében. Így aztán otthonaikban kioltották a tüzet, hogy a szellemeknek ne legyen kedvük behatolni a hideg, sötét házakba, ők maguk pedig kísérteties ruhákat öltöttek magukra, és nagy zajjal parádéztak föl és alá, hogy ezzel elijesszék a testekre vadászó lelkeket. Egy másik magyarázat szerint a tüzeket azért oltották ki, hogy majd a közös tűzből - a druidák Usinachban égő tüzéből - újragyújtsák őket. Egy harmadik változat a nyilvános tűzrakást az emberáldozattal hozza kapcsolatba. E szerint ilyenkor vetették máglyára azokat, akiket - feltevésük szerint - már megszálltak a szellemek.

A Halloweennek van egy szélesebb kultúrkört érintő értelmezése is. Ez pedig a boszorkányhithez kapcsolódik. A boszorkánysághoz ugyanis hozzátartoznak a nagy beavató szertartások, a boszorkányszombatok intézménye. Ebből az eseményből évente négyet tartottak meg, minden évszakban egyet-egyet. Egyet Gyertyaszentelő idején, egyet májusban (ez volt a Walpurgis-éj), augusztusban tartották Lammas szertartását, végül pedig Halloweent. Szóval elég katyvaszos nap ez: keverednek benne kelta, germán pogány elemek, ott bujkál benne egy kis római komponens is (a rómaiak a keltáktól átvették ezt a napot, kétségtelen, hogy már emberáldozattól mentesen), és végül ott a katolikus hagyomány. Ehhez képest Magyarországra egyértelműen Amerikából, sőt, az amerikai tömegkultúrából került át. Ja, és hogyan került Amerikába? Az 1840-es években a kelta hagyományokat őrző ír bevándorlók vitték magukkal.

Halloween elképzelhetetlen az édességet kéregető gyerekek nélkül. Ezt viszont nem az írek hozták. Ez keresztény szokás, amely már a kilencedik században is létezett. A korai keresztények november 2-ikán házról-házra jártak "léleksüteményért". Ezért cserébe imádkoztak a nagylelkű adományozó családjában elhunytak lelkéért. Ehhez kapcsolódott még az a hiedelem is, hogy a halál után a lelkek a pokol tornácára kerülnek (limbus), s az imádság hozzásegíti őket, hogy a mennybe kerüljenek.

Ami a tököt illeti, az eredetileg tarlórépa volt XD. Nem a kelta mitológiából, még csak nem is a keresztény hagyományokból származik, hanem az ír folklórból, pontosabban egy népmeséből. Ennek hőse rászedte az ördögöt. Felcsalta egy fa tetejére, aztán keresztet vésett a fa kérgébe, így az ördög nem tudott lemászni. Végül az egyszeri ember - bizonyos Jack - alkut kötött az ördöggel. Megállapodtak, hogy az ördög innen kezdve békén hagyja az embert, aki cserében leengedi a fáról. Hiába tűnt jó üzletnek, miután Jack meghalt, nem bocsátották be a mennyországba. Érthető: alkut kötött az ördöggel. De a pokolba sem juthatott be, hiszen átverte az ördögöt. Ekkor kapott az ördögtől egy égő zsarátnokot, hogy ennek fénye vezesse a sötétségben. Jack pedig a zsarátnokot egy kivájt répába tette. Amerikában azonban az ír bevándorlók azt konstatálták, hogy ott van tök bőségesen, így Jack mesebeli lámpása répa helyett a kivájt tök lett.
És hogy teljes legyen ennek a multikulturális ünnepnek a képe, tegyük hozzá azt is, hogy manapság Amerikában sok templomban szerveznek Halloweenkor programokat a gyerekeknek, amelyeknek elengedhetetlen tartozéka a tökvájó verseny.

A Halloween persze a mozikban is megjelent, nem is akárhogy

Halloween mozikarrierje 1978-ban kezdődött, bár maga téma már jóval korábban felbukkant "dekoráló elemként" több filmben is. De ha manapság egy mozibolond azt hallja, holtbiztos, hogy John Carpenter filmje, a Halloween ugrik be. 

A sztori 1963-ban indul, amikor is egy zegernyés Halloween éjen Haddonfieldben a hat esztendős Michael Myers meggyilkolja a nővérét, miután szexelt egyet a barátjával. A kis Michael gyógyintézetbe kerül, Sam Loomis doktor gondozásába, aki orvos létére a kis Michaelt a gonosz forrásának tekinti. 1978. októberében Michael megszökik, és visszatér Haddonfieldbe… 
Nos, ami a visszatéréseket illeti, Carpenter filmjének sikerét igazi Halloween-áradat követte. 1979-ben került a mozikba a Snapshot (Pillanatfelvétel) című ausztrál film, amelyet a siker reményében elég érdekes címeken kezdtek forgalmazni (The Day After Halloween, 
The Day Before Halloween, The Night After Halloween). Amúgy sok köze nem volt Halloweenhez. Még ugyanebben az évben - szintén animációs változatban - Casper, a kis szellem visszavágott a lopós Grincsnek: megmentette Halloweent. Az 1981-es Halloween II. viszont már klasszikus folytatás volt - ugyanazokkal a főszereplőkkel, ugyanazokkal a forgatókönyvírókkal (John Carpenter és Debra Hill), de más rendezővel (Rick Rosenthal). Folytatásokról vagy jót, vagy semmit. Ne részletezzük! Annyira ugyan nem rémes, de kicsit verítékszagú.

A Halloween III-nak viszont már abszolúte semmi köze az eredetihez. Ez gyilkos játékszerekről szól. Ramaty egy holmi, amely jogtalanul viselte ezt a címet. De mit tegyünk, 1982-ben ez a cím még bevételt ígért. Az 1987-es Night of the Demons-t is megpróbálták Halloween Party címen elsütni, de egyre kevesebb sikerrel. 1988-ban viszont komoly kísérletet tesznek a káposzta felmelegítésére. Visszatér a sátáni Michael, és a derék doktort is - szokás szerint - Donald Pleasence alakítja. A Halloween IV. a közbeeső próbálkozásokhoz képest veretes klasszikus, de közel sem jöhet Carpenter filmjéhez. Tekintsük a 10. évfordulóra készült kicsit görcsös évfordulós filmnek. Az ilyesmi ritkán jön be. Ahhoz viszont elég sikeres, hogy a Halloween V ismét visszatérjen Carpenter forgatókönyvéhez. Ebből kiderül, hogy Michael praktikusan golyóálló, hiszen az előző részben a rendőrök lelövik, s ha nagyon következetesek szeretnének lenni az alkotók, Michael Myers-t legföljebb síremlékként láthatnánk viszont. (A rajongók kedvéért: Sam Loomis dokit még mindig D. Pleasence alakítja.)
Ha valaki azt gondolná, hogy itt a vége, fuss el véle - súlyosan téved. 1995-ben Michael Myers visszatér az addigi legkonfúzusabb Halloween-ben, amely immár a Halloween 666 címet viseli (amúgy The Curse of Michael Myers volt az eredeti címe). Pleasence jelenti az állandóságot a változásban. És most kapaszkodjon meg mindenki! Nem tudták megállni: a huszadik évfordulóra is készült egy Halloween, a Halloween H20, vagy ha jól számoljuk a Halloween VII. Donald Pleasence érthető és akceptálható okok miatt már nincs a filmben. 1995 február 2-ikán meghalt. Visszatér viszont Jamie Lee Curtis.

2000-ben hál'istennek röhöghetünk egy cseppet, ugyanis az összes Wayansok (Keenen Ivory, Shawn, Marlon) filmje, a Horrorra akadva (Scary Movie) nem csak a Halloweenen, hanem magán is képes jóízűen röhögni. Ezek után már nyilvánvaló, hogy a Halloween nem folytatódhat. Épeszű embernek nyilvánvalóan nem juthat eszébe, hogy újra ringbe küldje Jamie Lee Curtist, vagy hogy újra rádumálja Rick Rosenthalt a folytatásra. Márpedig folytatódott. A Halloween:Resurrection - 2002 (a gyengébbek kedvéért: Halloween VIII) már egyenesen a Michael Myers-kultuszról szól, hiszen itt tizenévesek egy csoportja abban a kiváltságban részesül, hogy egy vetélkedő nyerteseiként beköltözhetnek Michael Myers gyermekkori otthonába. Közben pedig webkamerák kukkolják őket. Ki gondolná, hogy a végén ebből is horror lesz?

Könnyelműség lenne jóslatokba bocsátkozni a Halloween-filmek jövőjét illetően. Meglehet, hogy Michael Myers históriája épp olyan hosszúra nyúlik, mint Drakula grófé. Ami meg a Halloween körüli hajcihőt illeti, azt lassan beiktathatjuk a nemzeti kultúrkincsbe. Bár az lenne az igazi, ha a kelták, rómaiak, korai keresztények, németek, írek után azért mi is hozzátehetnénk valamit. Valahogy a képbe kéne jönnie a jókai bablevesnek ;)

Nem tudok sokkal többet, mint amit a Tumbleren, a Mefikrolog blogon találtkép mutat, de az sem kevés. Eszerint a Westendben nyílhat meg a Budapestről világváros létére eddig hiányzó amerikai kávézólánc első szeme. Tavaly ősszel még arról cikkezett több lap, hogy a Váci utcában nyílik az első Starbucks, aztán a válság miatt a cég visszalépett.  A Népszabadság korábbi cikke szerint az amerikaiak Pumaföldön nem közvetlenül terjeszkednek, a franchise jogokat ugyanis az Amrest Holdings SE birtokolja a régióban. A helyszínválasztás első blikkre furcsa, a Starbucksok fasza belvárosi helyeken szoktak inkább megtelepedni. A plázahelyszín mintha azt is jelentené, hogy a Starbucks eleve lemond a reggeli kávézgatókról, azt ugyanis nehéz elképzelni, hogy egy magyar bevásárlóközpontban ne délben teljen meg legkorábban a hely. Nekem nincsenek elvi kifogásai a bevásárlóközpontokkal szemben, de azért perverz gondolat, hogy az ember egy plázában ébredezzen egy tejeskávé mellett.

Aki nálam többet tud a pionírról, az írja meg kommentben.

 Volt alkalmam megnézni ezt a gyöngyszemet az Urániába. Még a mozik nem játszák, ugyanis ez egy versenyfilm a 41. Magyar Filmszemlén, hamarosan azonban bejut a mozikba. Ez a film azoknak is a kedvére lesz, akiknek megvan a véleményük a magyar filmekről (ja és az is téves). 

Hajdu Szabolcs már megint egy szépet mesélt nekünk. Szépet és nagyot: a Bibliotheque Pascal Romániától Liverpoolig, egyéjszakás kalandtól gyámügyig, bohém vándoréletmódtól lélekgyilkos prostitúcióig sok mindent felölel. Mindez Monával (Török-Illyés Orsolya) történik meg - vagy hát legalábbis ő így meséli. A rendező saját képzelete gazdagságát védekező reakciónak tulajdonítja a rémesen lehangoló debreceni panellel szemben, ahol felnőtt, ami elegánsan leegyszerűsítő magyarázat, de számunkra nem is ez a lényeg, hanem, hogy úgy tudja filmre vinni a fantáziáit, hogy azok nem csak szemet gyönyörködtetőek, hanem valahol mélyen rezonálnak saját gyermeki képzelgéseinkre és álmainkra. Így volt ez már aMacerás ügyek-nél és a Tamará-nál is: Hajdu meséje megérinti és megmelengeti az ember szívét, és ha átadjuk magunkat az - ezúttal viszonylag komótos - tempójának, elvarázsol.

Még akkor is, ha olyan első ránézésre cseppet se mesébe illő dolgokat is belesző, mint az emberkereskedelem, a prostitúcióra kényszerített nők és gyerekek, az anyjuktól elvett gyerekek és persze a halál. A halál Hajdunál rendszerint kap egy fricskát, és most is: az egész film alatt akkor szól a legvidámabb zene, amikor az egyik kulcsszereplőt lelövik. Mégsem igazán groteszk és főleg nem komolytalan, ahogy ezek a súlyos témák megjelennek. Inkább teljesen természetes, hiszen a fájdalmak is a mese részei, mert minden mese. Az pedig különösen lenyűgöző a Bibliotheque Pascal-ban, hogy Európa különböző pontjain, különböző nyelvek, kultúrák és szubkultúrák találkozásánál egyformán lendületesen hömpölyög előre, sosem hamis vagy nehézkes.

Ez a teázó, kávézó nem más, mint a híres Sirius, ami a belváros szívében, a Bródy Sándor utcában található.

Nagyon hangulatos az atmoszférája a helynek, rengeteg kávé és még több tea található az itallapon, ahonnan mit ne mondjak, elég nehéz választani. A helyet amúgy én régebben sose találtam meg, csak segítséggel, de mára már profi lettem, mivel tudom a házszámot (13). A pincehelységbe belépve rögtön a pult tárul a szemünk elé, ahol akár rögtön kérhetünk magunknak inni. Ebben a teremben hagyományos asztalok vannak hagyományos székekkel és dohányzási lehetőséggel (vizipipázni is lehet), meg sokféle játékkal, amiket nyugodtan le lehet emelni a polcról és lehet is játszani a tea szürcsölés mellet (sakk, activity...). A következő kis szobába lépve már nem székek hanem puffokra puffanhatunk le és reméljük, hogy nem fogunk puffogni semmin. Van egy nagyszerű szekrény amibe belépve - tényleg be kell mászni, tisztára mint a Narniába - egy lépcsőhöz jutunk amivel átjutunk a felső szintre. Ennek az átjárónak az érdekessége pusztán annyi, hogy összetört tükördarabok borítják az egészet, nagyon imba. A legjobb helyiség szerintem, ami mindig foglalt, ha előre nem foglaltad le, az a szoba melybe a tükrös csodából beléptél. Tiszta dzsungel harcos érzésed van a falakra festett zöld növényzettől és állatvilágtól , és attól ahogy átküzdöd magad a kötéllel gazdagított pallón, hogy elfoglalhasd helyed a puffodon (vagy babzságfoteledbe...inkább:D).

Mint mondtam elég nehéz választani a teák között, de a teaház ötletgazdáinak erre is volt ötletük, mégpedig a "Nem tudom, milyen teát igyak" tea. Rágcsálnivalókból sincs hiány és sütikből sem melyekből van finom, kicsit finom és nem finom :) .

Remélem felkeltettem az érdeklődéseteket, ha van kedvetek látogassátok meg a Sirius-t nem fogtok csalódni!

Korábban cáfolta a Google, hogy saját mobiltelefont készít, most mégis előkerült néhány raklapnyi készülék. Az első szállítmányból ugyan csak a keresőcég mérnökei kaptak, hogy a mobillal való játszadozás közben felderítsék a hibákat, de 2010 elején mások is hozzájuthatnak.

Pénteken megjelent néhány kép egy titokzatos mobilról, amin Android fut, és hamar felbukkantak a Twitteren a készülékről szóló bejegyzések. A rövid megjegyzések többnyire a Google alkalmazottjaitól érkeztek, mert most még csak ők férnek hozzá a mobilhoz. Ez az ajándékozás a Google fejlesztési politikájának a része: megeszik, amit főztek, azaz a mobillal lehetőséget adnak a dolgozóiknak, hogy kipróbálják az általuk fejlesztett Androidot, teszteljék a rajta futó szolgáltatásokat.

A Wall Street Journal kiderítette, hogy a Google mobilját - amit évek óta vár a nagyközönség - jövőre piacra dobják Nexus One néven. A név valószínűleg nem végleges, hanem csak egy fejlesztői kódnév, és a Blade runner című film droidjaira utal. Az üzleti napilap szerint a hardvert a tajvani HTC gyártja, ami nem meglepő, hiszen ők készítették el a világ első androidos mobilját, a T-Mobile G1-et is.

Akáminek is hívják a Google mobilját, a legfontosabb összetevője a szoftver lesz. Állítólag minden egyes részét a Google tervezte meg, a programok kódjától egészen az interfész dizájnjáig.

Sokan azt várják, hogy a Google csúcskategóriás mobilja olcsó lesz, mert reklámok is megjelennek rajta. Ezt a feltételezést részben alátámasztja, hogy a Google nemrég megvette a mobilreklámmal foglalkozó AdMob nevű céget, és a saját mobilján szabadabban garázdálkodhat a hirdetésekkel. Az epés megjegyzések szerint félperces reklámblokkot kell majd végignézni minden egyes telefonhívás előtt. Ez nem valószínű, mint ahogy az sem, hogy a Google egyedül küzd majd a vevőkért. Az All Things Digital úgy tudja, hogy a keresőcég mobilszolgáltatókkal is együttműködik, és az USA-ban a T-Mobile lesz a partnere.

Kevés információ szivárgott ki a hardverről. A Google-mobil vékonyabb az iPhone-nál, és öt megapixeles a kamerája. A TechCrunch szerintSnapdragon processzor van benne, ennek az 1 GHz-es változata van többek közt a HTC HD2-ben is. A nagyfelbontású OLED-kijelző 3,7 hüvelykes, felülete kapacitív, azaz a finom érintés érzékeli, Még nem biztos, hogy több ujjal vezérelhető, mint az iPhone. Nincsenek rajta gombok, de aki nem szeret virtuális billentyűzeten gépelni, az akár diktálhat is a beszédfelismerővel felszerelt mobilnak.

Két mikrofon van rajta, amelyekből az egyik a környezeti zajokat érzékeli. Ezzel a módszerrel kiszűrhetők a zajok, és javítani lehet a telefonhívások minőségét. A mobilban természetesen lesz műholdas navigáció, wifi, bluetooth, digitális iránytű. Ellentmondásos hírek érkeztek arról, hogy az Android melyik verziója fut rajta. Egyes feltételezések szerint ugyanaz, mint az USA-ban piacra dobott Motorola Droidon (2.0.1), míg mások szerint egy még nem nyilvános verzió, a 2.1-es fut a készüléken.

Első pillantásra hatásvadász lehet a címadás, pedig még tompítottam is annak a kampánynak a fősorán, amelynek honlapja egy kedves "Üsd a kurvát!" felszólítással fogadja a kedves látogatót. Aki nem szereti a felkavaró dolgokat, az ne is nézze meg a miniszájtot, amelyet egy a nők jogaiért síkraszálló dán szervezet hozott tető alá, hogy így hívja fel a figyelmet az őket ért megaláztatásokra. A honlapon arra kérnek bennünket, hogy az amúgy nem kifejezetten kedves hölgyet csapjuk jól arcon. Ezt megtehetjük az egér, de a beépített kamera segítségével is, amivel még jobban beleélhetjük magunkat a pofozó alfahím szerepébe, és kedvünkre osztogathatjuk a monitor előtt a parasztlengőket.

Furcsa érzés, mert bár konzolon orkok, német katonák és birodalmi rohamosztagosok százait trancsíroztam már fel, egy védtelen nőt megütni még virtuálisan is nehéz. Kicsit úgy éreztem magam, mint annak a pszichológiai kísérletnek az alanyai, akiknek egyre növekvő áramütéssel kellett rávenniük egy függöny mögött ücsörgő másik embert a tanulásra,  és akik a felelősséget átvállaló fehérkköpenyes kutató bíztatássára simán benyomták a halálos áramütést is a végén (illetve benyomták volna, ha a túloldalon valóban egy ember ült volna). Miközben osztogatjuk a pofonokat, hogy megtudjuk, mire is fut ki ez az egész a felső sorban az igazi belevaló csávók fokmérője, a ganxtaméter folyamatosan nő. Ahhoz, hogy az üzenetet megkapjuk, végig kell menni az úton, és addig kell ütni a lányt, amg az padlóra nem kerül. Bár a végső üzenet dánul van, elég egyszerűen érthető. (Az oldal elég letöltésigényes, így előfordulhat, hogy csak nagyon lassan jön be).

A Sláger és a Danubius azt hitte, nyerni fog, hiszen milliók hallgatják őket. De mégis hányan ébrednek a Bumerángra és a Pirítósra, hányan hallgatják a kívánságműsort, és hogyan mérik a rádiós hallgatottságot?

A Sláger és a Danubius reggeli műsoraiban a könnyes búcsú közepette a műsorvezetőkből többször is feltört zokogva, hogy milliók ébrednek rájuk minden nap. A Slágerben többször említették, hogy Borosnak és Bochkornak 3,5 millió hallgatója van. De mégis hány ember hallgatta a két országos kereskedelmi rádiót, kik ők, és mikor kapcsoltak eddig általában a Slágerre és a Danubiusra?

Az igaz, hogy a Slágernek a Szonda Ipsos rádiós hallgatottságmérési adatai szerint 3,55 millió hallgatója van, de ez közel sem a Bumeráng hallgatottsága, sőt a rádió egyetlen műsorát sem kísérik figyelemmel ilyen sokan. Egyszerűen ekkora volt a rádió heti átlagos elérése április és szeptember között, vagyis ennyien hallgattak bele egy hét alatt a Sláger műsorába. Vagy ennyi embert képviseltek a kutatásban azok, akik legalább egyszer beírták a Sláger nevét a rádiós hallgatottságmérésre használatos naplóba.

A rádiók elérése ezer főben (forrás: Szonda Ipsos)

A Bumeráng hallgatottsága ennél jóval alacsonyabb, az azon a héten kiemelkedő szeptember 24-én például 1,62 millióan hallgatták Borost és Bochkort. Ugyanaznap a Danubiuson futó Pirítóst 740 ezren figyelték. A héten átlagosan 823 ezren keltek a Danubius Pirítósára és 1 millió 615 ezren a Sláger Bumerángjára.

 

Egyértelműen a reggeli műsorsáv a leghallgatottabb mindkét kereskedelmi rádión, ezután apad az érdeklődés, zuhan a hallgatottság: a Slágeren futó kívánságműsort délelőtt tíztől csak 1,06 millión követték a Szona Ipsos felmérése szerint, míg ugyanekkor a Danubius zenei összeállítását 531 ezren. A két nagy rádió ráadásul évek óta nem sugároz élő műsort a délutáni műsorsávban, ezért nem meglepő, hogy délután három és hat között a Slágert szeptember 24-én például 944 ezren hallgatták, míg a Danubiust csak 737 ezren (Az átlagos heti hallgatottság a Slágernél 961 ezer, a Danubius esetében 732 ezer volt.) Ez azért is van, mert amíg reggel az emberek otthon és az autóban is hallgatnak rádiót, addig délután csak a dugóban ülve, és nem mindenkinek van autója.

A diplomások is

Hiába tűnik úgy, hogy rádiót már csak azok hallgatnak, akik még soha nem találkoztak a Shoutcasttal, a Last.fm-mel, a Blip.fm-mel, esetleg a Pandorával, de legalábbis egy torrentklienssel sem, a Danubius és a Sláger hallgatói összetétele szinte teljesen pontosan leképzi a teljes lakosságot. Leginkább éppen az alacsony iskolai végzettségűek vannak alulreprezentálva a hallgatóságban, hiszen míg a 15 évnél idősebb lakosság 8 százalékának nincs meg a nyolc általánosa, addig a Sláger és a Danubius hallgatói között is mindössze 3 százalékot tesznek ki azok, akik az általános iskolát sem végezték el. Viszont felülreprezentáltak a Sláger esetében a felsőfokú végzettséggel rendelkezők, a lakosság 13 százaléka végzett egyetemet vagy főiskolát, ellenben a rádió hallgatóinak 15 százaléka felsőfokú végzettségű.

A rádiók hallgatóinak megoszlása iskolai végzettség szerint 
(forrás: Szonda Ipsos)

A Sláger és a Danubius nem volt olyan népszerű a fővárosiak körében, mint a vidékieknél, de ennek valószínűleg az az oka, hogy Budapesten nagy a konkurencia. Amíg a magyar lakosság 17 százaléka fővárosban lakik, addig a Danubius hallgatóinak mindössze 13 százaléka, a Sláger közönségének pedig csak 16 százaléka. A falusiak némiképp felülreprezentáltak az országos rádiók hallgatóságában, ami szintén nem véletlen: a kisteleüléseken gyakran csak rossz minőségben lehet fogni a megyeszékhelyen működő helyi adókat. Míg Magyarországon a lakosság 32 százaléka él községekben, addig a Danubius hallgatóinak 39, a Sláger hallgatóinak 35 százaléka falusi.

Ha el nem felejtik

Ezeket a számokat a Szonda Ipsos ismerteti naplós, reprezentatív kétezer fős vizsgálat keretében. A vizsgálat nem panelvizsgálat, minden hónapban újra keresnek kétezer embert a naplók kitöltésére.

A módszert 1998-ban dolgozta ki az angol piacra az Ipsos UK, és jelenleg is használják, annak ellenére, hogy az elektronikus mérési módszerek relevánsabb eredményt adhatnak. A naplós módszer tulajdonképpen egy önkitöltős kérdőív, amibe a vizsgálat résztvevője beírja, hogy mégis mit hallgatott aznap, és mennyi ideig.

Az elektronikus mérési módszerek jelenleg azért nem terjedtek el a piacon, mert a tévézéssel ellentétben általában több helyen zajlik, ezért szinte lehetetlen a felmérésben résztvevők által hallgatott összes készülékre mérőműszert kötni. Léteznek már olyan technikai megoldások, amelyek érzékelik, hogy a vizsgálatban résztvevő környezetében éppen milyen rádióműsorok szólnak, de a hangfelismerésen alapuló, általában mobilba vagy órába épített eszközök még nem elég megbízhatóak, ráadásul túl drágák, így a magyar piacon nem éri meg az alkalmazásuk.

A naplós módszer hátránya, hogy a vizsgálatban résztvevők gyakran csak utólag töltik ki a naplót, így az adatok erősen torzíthatnak az ismert brand irányába. Vagyis egy országos adó hallgatottsága egyes vélemények szerint az adatok alapján magasabb lehet a valóságosnál.

 

Napjaink egyik legismertebb fekete előadóművésze, Kirk Franklin november 17-én Budapesten ad koncertet a Sportmax Hegyvidék rendezvényközpontban! A 7 Grammy-díjjal kitüntetett és több, mint 15 millió albumot eladott zenész, aki az R&B, a hip-hop, a soul és gospel műfajokban egyaránt otthonosan mozog, most látogat először Magyarországra, valamint Európán belűl e régióba. KIRK nagyzenekari felállással, szó szerint "színes", egyedi hangzású, rendkívüli show-val készül európai turnéja keretein belül Budapestre. Nekem szeméy szerint azért is tetszik Franklinnek a zenéje, mert a kórusom, ahol éneklek megszerettette velem. igen szó volt arról is, hogy a Golgota Gospel Kórus Kirkkel együtt áll a színpadra egy pár dal erejéig. A szervezők buzdítottak is minket, hogy miért ne, de mi azt mondtuk, előbb a külföldi vendégelőadót és csapatát kéne megkérdezni. Sajnos az lett a vég, hogy nem léphetünk fel, mert akkor sok mindent át kell szervezni és nem a megszokott ritmusban folyna a koncert. Ez van. De még előzenekar sem lehetünk, azt mondták. Sebaj a koncert nagyon jó lesz.

Kirk Franklin amúgy 1993-ban érkezett a modern gospel zenei életbe, és alaposan fel is kavarta azt. Fiatalos lendületet hozott, s egyszerűen népszerűvé tette ezt a műfajta zenéjén keresztül, amit nagyon sokszor játszanak a leghalgatottabb rádiók is. Rendszeresen vendége a világ legismertebb fesztiváljainak is. Az elmúlt évtizedben dalai felkerültek a slágerlisták élére, videoklippjeit  az MTV és sok más zenei csatorna rendszeresen játssza. Ő volt az első fekete előadó, akinek már az első albumát több, mint egymillióan vették meg. Úgy tekintik őt, mint aki úgy lett sikeres, hogy közben megőrizte a hitét, nem higította fel az üzenetét, őszinte tudott maradni, és ezzel példa lett sokak számára. Isten meg fogja áldani ezt a koncertet, én érzem.

Gyertek el minél többen!

Egy hete tart már a szűnni nem akaró hideg. jó volna azért, ha lassan jönne egy kis enyhülés, mert a 23-adikai hétvégét nem szándékozom Pesten tölteni (egy dolgot kapásból rávágnátok, hogy mért). Szinte egyik napról a másikra érkezett meg a tél, s a jónép fázósan bújt bele a vastag ruhadarabokba, pulóverekbe, kabátba, sapkába, sálba. 

Másfél héttel ezelőtt még húsz fok fölötti hőmérséklet volt napközben, vékony felső ruházati kellékekben kóricálhattak a fiatalok délutánonként. Aztán a hétfőről keddre virradó éjjel kétszáz kilométeres szél rázta a redőnyt az ablakomon, tépte-törte a fákat, tekerete ki macskák, s ebek nyakát, szakadt az eső, később meg a havaseső is megérkezett. Éjjelre fagypont közelébe süllyedt a hőmérséklet, de nappal sem nagyon emelkedett öt fok fölé. Szóval hirtelen nagyon hideg lett, különösen annak fényében, hogy a hirtelen lehűlés miatt még hűvösebbnek érezzük az időt. Milyen más öt fok, ha egy-két  héttel korábban még huszonhárom volt, mint tavasszal, amikor a fagyos napok után örülhetünk az első napsugaraknak és a melegedésnek! 

Nekem nagyon úgy tűnik, hogy 2 évszak kezd lenni Magyarországon: NYÁR ÉS TÉL
Szélsőségessé válik az időjárásunk, mondogatják évek óta, és most már tapasztalhatjuk a saját bőrünkön. Viharos széllel érkezett az októberi nyár után az októberi tél. De hová lett közben az ősz? Mi lesz a vidám erdei sétákkal, a gesztenyék, a színes falevelek és a prímábbnál prímább gombák gyűjtésével, a mellényekkel meg a fasza kis bőrdzsekikkel, a jó hangulatú túrákkal? Én - mint mondottam volt - most megyek majd a Mátrába, mert előre megterveztünk egy túrát 3-4 napost és hát jól be kell csomagolni magunkat h ne fázzunk micsodává. Lesz még igazi ősz idén a Kárpát-medencében? És jövőre? Meg tíz-húsz év múlva? Vagy kár megijedni, ez csak egyszeri, rendkívüli eset? Ezekre a kérdéseinkre csak az Atyaúristen tudja a választ, meg majd meglátjuk, hogy mit hoznak az elkövetkezendő évek.
 

Egy hatalmas mozgalommá duzzadt az a - kezdetben csak szimpla felvetésként induló - kérelem, miszerint a most hétvégén esedékes óraátállítás ne történjen meg és Magyarország a kelet-európai GMT időzónához tartozzon. Ez véleményem szerint azért volna hasznos mert nem kéne már délután 5 órakor villanyt kapcsolni és így többet lehetne spórolni még akkor is, ha reggel picit tovább marad sötét, ugyanis nem mindenki kel fel korán, de este 5 órakor a nagy többség ébren van és nem mindegy, hogy mennyit költünk áramra. oké, hogy most egy órával többet aludhatunk, de ez sovány vigasz. Én is osztom azt a véleményt, miszerint ne állítsuk át az órát egy órával vissza. Ez a téma már nagyon sokszor megérintett, mivel 20 éve minden évben 2szer állítgattam az órát és az első pár évben nem tudtam miért és hülyeségnek tartottam. Rá kellett jönnöm, hogy tényleg az. Régen lehet volt értelme, de mára egyszerűen totál értelmetlen állítgatni. Tehát, ha nem állítanánk most át az órát, az azt jelentené, hogy egy időzónával keletre vándorolunk, csatlakozva többek között Románia, Ukrajna, Görögország és Izrael időzónájához. És ezt ugye nem lehet megcsinálni...sokak szerint. 
DE MEGLEHETNE!!! Jó mondjuk ennek is vannak kezdetben negatívnak tűnő hatásai, de végülis ugyanúgy megszokás kérdése az egész, mint a mostani helyzetnek. Például ha átugranánk síelni Ausztriába, állítgatni kée az óránkat, vagy ha átgyalogolunk a Komáromot Komárnoval összekötő hídon , amint átértünk pörgetni kell egy kört a svejci óránkon. Nem lennénk tehát csodabogarak, ha hirtelen úgy döntenénk, közép-európai idő (Central European Time, CET) helyett inkább az egy órával keletebbre levő zónaidőt, a kelet-európai időt (Eastern European Time, EET) használjuk. Kérdésem az kedves barátaim, megérné-e?

Egészségügyi szempontból egyáltalán nem biztos. Ugyanis nemcsak olyan emberek léteznek Magyarországon, akiknek jó, hogy egy órával később lesz sötét, hanem olyanok is, akiknek rossz, hogy egy órával később lesz világos. Léteznek ún. kronotípusok, melyeket bagolynak és pacsirtának nevez a szakirodalom. A bagoly típusú emberek délután aktívabbak, jobban bírják az éjszakázást, ha a feladatukkal nem végeznek, és hajlamosabbak arra, hogy a bioritmusuk az éjszaka felé tolódjon. A pacsirták ezzel szemben hajnalban kelnek, délelőtt a legaktívabbak, viszont az esti órákban nagyon hamar elfáradnak. Ők azok, akik egy buliból már tízkor hazamennek, akkor is, ha jól érzik magukat (ez igen sok frusztrációt tud okozni egy bulin, mikor egy jó arcnak tartott egyén bemondja, hogy ő fáradt és eltűnik, mint szürke szamár a ködbe). Persze a pacsirták és baglyok rugalmassága egyénenként változó. A Föld lakosságának többsége azonban pacsirta életvitelt folytat.

Az viszont biztos, hogy a "romániai" időzónában élni rosszabb lenne a pacsirtáknak: felkelnének hétkor, és azt látnák, hogy még töksötét van. És a szakértő szerint egy óra eltolás ide vagy oda nem oldana meg semmit, mert sokkal nagyobb gond, hogy eleve fényhiányos, ugyanakkor fényszennyezett környezetben élünk. Szerencsére a civilizációs ártalmakra léteznek civilizációs gyógymódok, mindenekelőtt a fényterápia. Logikus, hogy a fényhiányra több fénybevitel a megoldás, amennyi időt lehet, szabadon kell tölteni. A síelés például kimondottan jó ebből a szempontból, mert a hó sok fényt ver vissza. De ha a fényfürdő természetes úton nem megoldható, már egész olcsón kapható, e célra készült lámpák is segíthetnek. Bár Spanyolország példája azt mutatja, hogy az időzónaváltás nem a legmegfelelőbb megoldás a szezonális lelki bajokra. A spanyol órák ugyanis CET szerinti időt mutatnak, holott az ország a UTC zónájában terül el – a szomszédos Portugáliában UTC-t is mérnek (most éppen). Viszont a két ország gyakorlatilag azonos ritmusban él. Portugáliában fél kilenckor kezdődik a tanítás, Spanyolországban fél tízkor. A munkaidő Portugáliában többnyire délután ötig tart, a spanyoloknál délután hatig. És így tovább. Lehet, hogy egy zónaváltás nálunk sem oldana meg semmit, és akik most az öt órai sötétedés miatt nyígnak, hamarosan azért sírnának, hogy már délután hatkor sötét van.

Ki tudja ezt már...